Hajmosás...
...esti mese ...
Engem is elért a Végzet; február 1-től háromgyermekes dolgozó Anyuka lettem.!!!
Hja! Így elszaladt cirka 7 év, otthon!
Érthetetlen hogyan bírtam ki otthon és hogy bírom most munka mellett a családi extrákat, de egyelőre jól gurul a Családi Szekér, ahogy Apával szoktuk hívni a szorgos hétköznapokat.
Egyik szemem sírt, mert nagyon jó volt otthon, Istennek hála, közösséghez tartozunk, nem voltunk barátok nélkül. A másik szemem azért sír, mert szuper jó munkahelytől kellett búcsút vennem, túl messze van lakhelyünktől. A szívem pedig izgul, hogy amit most választottam, jó döntés-e. Egyelőre izgalmas, mert új, borzalmasan sok hasznosítható anyagot kell megtanulnom, mindenképpen nyerni fogok vele, csak kérdés, mennyi időre szól az elköteleződés. Ez természetesen rajtam is múlik.
Nyolc munkanap alatt a legnagyobb változás az otthoni csend és rend.
Kriszti egy csúcszsuper bölcsödében került elhelyezésre, mosolygós, kedves nagymamakorú, de roppant fiatalos gondozó nénikhez. A Süni csoportos gyermekek 80% 2010 februárban született, tehát egykorúak, de mégis Ő a rangidős.
Sírás ( és Tőle szokatlan módon alvás!) nélkül hipp-hopp beszokott az új intézménybe, mert barátságos, befogadó gyerekek közé került.
Természetesen Nyuszó, a alvó Cimbi, mindennap jön-megy Krisztivel, az ujját viszont nem szopogatja, mert az másik történet, ami miatt ilyen régóta nem írtam a blogra.
2012.12.04-én 16.30-17.30 között gyermekeknek kézműves foglakozással egybekötött általános iskolai tájékoztató előadáson vettünk részt. Ez a rövid idő elegendő volt egy bepisiléshez és ahhoz, hogy Zozó jó-szándékkal ugyan, de két hónapra orvosi ellátásra szoruló sebet okozzon csepp Kistestvérének.
Kriszti körme felszakadt, ezt Zozó letépte, de sajnos a körömágy is megsérült, ami az ujjszopástól hemzsegett a sok bacilustól, így a " bőr alatti szövetek" gyulladásba kerültek.
Kötözésre vittem, hetente 2-3 alkalommal 8.30-11.00 között a Traumatológia osztályon üldögéltük.
Kedves, idős és jókedvű nénik bácsik szórakoztatták Krisztikét, miközben Ők is jókat szórakoztak őszinte és aranyos megnyilvánulásain. Már tudjuk, hogy a gipszelőbe akkor jó menni, amikor az alacsony, szemüveges, kopaszodó bácsi van, mert két szót szól, de kacag a folyosó barátságos humorán.
Mondanom sem kell, hogy a nyugodt, bárhol bármikor elalvó Krisztit alaposan megviselte "ujja elvesztése", két hét után jómagam is zombivá váltam, mert nehezen ment az elalvás. Az utolsó napokban még azt is megjátszottuk, hogy 23.00 órakor a hátamra kötöttem, végső kínlódásomban , sétáltam a folyosón és ruhákat teregettem a teljes sötétségben, hogy végre szegénykém elaludjon, pihenjen. Másnap természetesen óvoda....Kriszti így szokott le az ujjszopásról. :) Megjegyzem, tegnap, 2,5 hónap után örvendezve szól Apának: "Apa, nézd, be tudom kapni a pipámat! Így ni!" Este én is kértem, mutassa meg, hogy kell. Alig bírtam visszatartani a nevetést; nem tudta hogyan kell szopizni! Ennyi idő alatt elfelejtette!!!! :)
Az alvási gondokhoz még a szobatisztaság is vissza esett, rövid időre, de mivel folyamatosan biztattuk hogy ügyes lesz, megoldja, így hamarosan visszatértünk a régi kerékvágásba, mosni pedig nem kellett többet, mint máskor, hiszen hamar visszakapta pelust.
Aki eddig számolgatott, az bizonyára rájött, hogy Kriszti ujja éppen a bölcsöde előtt gyógyult meg. Kedden voltunk utolsó alkalommal orvosnál, szerdán pedig ment bölcsibe, még beragasztott ujjal.
Ma már nem kell fertőtlenítő folyadékba áztatni naponta 4x, csak akkor kell ragasztani, ha rosszul nő a köröm, mert a sérült természetesen le fog esni, és újat növeszt helyette.
Már túl vagyunk egy betegséggel teli hosszú héten, amikor belekóstolhattunk, hogyan oldjuk meg gyermekeink vigyázását otthon, kis ráfordítással.
Hagyományos betegségnél nehezebb helyzet alakult ki, mert jómagam próbaidőm legelején vagyok, Apa pedig két hónap szabadság után dolgozott három napot és újra otthon kellett lennie, immáron táppénzen, gyermekkel. Hiába mérlegeltük, hogy 6,5 éve nem kellett gyerekkel távol lenni munkahelytől, most ez a legrosszabb időben csúszott be, nem tudhattuk.
A betegségről annyit: influenza. Soha nem estünk még bele; 6-8 napig tartó igen magas láz, kényszer diéta, rossz közérzet...stb.
Na így dolgozzon egy Anyuka! :)
